Kiss or kill. Csók vagy halál. Csókold meg a dicsőséget, vagy halj bele a próbálkozásba. A bukás a halál, a győzelem az élet. A harc határozza meg a győzelmet, a győztest. Hányszor fakadtál könnyre a dühtől, a fájdalomtól? Hányszor felejtettél el mindent, ment el a hangod, az ítélőképességed a fáradtságtól?" (Részlet a Skyrunner kiáltványából)

Csak a természet tudja ki vagy. Ismeri minden titkodat, érti és érzi minden rezgésed, látja, ahogy küzdesz, szenvedsz az esőben, hóban, jégben, sárban, látja, hogy a szél arcodba fújja a havat, és te nem adod fel. Mész tovább, neked ez az utad, ebben teljesedsz ki, ebben ismered meg Valódat. A Természetben testesül meg minden isteni gondolat, ő a legtökéletesebb alkotás. Te benne élsz. Tőle kapod összes energiád. Amikor elesel, felkarol: - "Tovább kell menned! Fel kell állnod!" Ott vannak arcodon a fájdalom könnyei, és ott vannak az öröméi is.

Akkor tudod meg, csakis akkor érted meg, mit jelent számodra a futás, ha sírtál már a fájdalomtól. Megérted, amikor sírtál már örömödben. Amikor a fájdalomtól a tested és lábad nehéz, vérzik a sebed, túl vagy több tucat kilométeren. Csak egyetlen hágó, 12 kilométer emelkedő választ el életed legnagyobb versenyének céljától. Megtorpansz. Megkérded önmagadtól, hogy "mit keresek itt"? Feladnád, hiszen nagyon fáj, de nem azért vagy itt, neked menned kell tovább, oda kell érned. Csakis a véggel teljesedik ki és nyer értelmet a teljes folyamat. Ők már a célban vannak, energiát kérsz tőlük, megugrod életed legnehezebb akadályát. Felhúznak. Működik a metakommunikáció. Ebben a pillanatban egyedül te létezel, egymagad vagy kint a pályán. Utolérnek. Nem adhatod fel, nem engedheted, hogy legyőzzenek, küzdened kell! Már csak 1 kilométer, összeszorítod fogaid, pattanásig feszülnek izmaid. Elesel. Hallod a lihegését, érzed lépései rezgését. Vesztettél. Hirtelen azt érzed, oda minden álmod, eltipornak a vég előtt. Ugornod kell, életed küzdelmében csakis te győzhetsz. A fejedben létezik minden fájdalom, uralkodnod kell rajta, le kell küzdened és menned kell tovább. Mögötted marad, soha többé nem látod, elenged, érzi a felülmúlhatatlan erőt benned. Ő is a barátod, egyazon családhoz tartoztok. Mindketten győzni jöttetek ide, most te erősebb voltál.

Közben végig azon gondolkodom: megérte elkezdeni és kínok, örömek ölelésében haladni lépésről-lépésre. Szükség volt az első 700 méteres futásra, valamikor 2003 hajnalán, kora tavasszal. Életem legnagyszerűbb futóélményét csakis úgy tapasztalhattam meg, hogy előtte kellett futnom Szilvivel hóviharban Kovácspéterben, kellett futnom Öcsikével éjszaka a Pongrácz-tetőn, kellett futnom Istivel és Gyurikával esőben, sárban a Magosbükkön, kellett futnom a bringás barátaimmal éjszakánként kedvenc hegyünkön. De futnom kellett hóesésben Edittel, Verával, Botival, Hangyával, Albival, Istvánnal és Előddel a Pricskére. Futnom kellett Leventével egy terep-ultramaratont az Erőss Zsolt Teljesítménytúrán, Jimmyvel egy 30-ast egy évvel korábban, ugyanitt. Ehhez sokat kellett futnom Józsival Kovácspéterbe, és rengeteget kellett futnom egymagam a környező hegyeken, völgyeken. Ugyanakkor futnom kellett Gerzsával és tesójával egy 50-est aszfalton, majd be kellett futnom Csíksomlyóra, ugyancsak aszfalton. Küzdenem kellett nap mint nap, hogy kezembe vehessem életem egyik legcsodálatosabb ajándékát, hogy megismerhessem a legszuperebb embereket, akiknek hatására megváltozott lényegi létezésem. Köszönöm nektek, hálás vagyok! Nélkületek tartalmatlanabb lenne életem első terep-maratonjának élményvilága.